Valóság.hu

Bevásárolok. Szombat van, sok a dolgom, nem mentem messze. Álluk a közeli kisbolt előtt, túl sokan vagyunk, nem férünk be egyszerre. Sorban állunk.
Egyszer csak nyitott, kétszemélyes cabrio fékez, megáll mellettünk. Kiszáll belőle a plazacicák kedvenc kigyúrt aranyifjú ideálja, mögötte kutyuskája (talán úgy 60 kiló). A fiatalember előrejön, a pórázt hanyagul lóbálva a kezében és bemegy a boltba. Akárhányan vannak is bent.
Kutyuli kint várakozik. A sorban egy nagymama a kisunokájával. A baba három-négy hónapos lehet, a kocsiban alszik.
A kutya kíváncsian odaballag és nézegeti a gyereket. A kisgyerek felsír. Nagymama kétségbeesetten tiltakozik: - Fiatalember, ne engedje, kérem a kutyát a gyerekhez!
- Ne féljen anyó, nem eszik kölyköt a kutyám!- kaffan vissza az ifjú titán a boltajtóból.
A kutya szégyenlősen hátrébb húzódik. Ő érzi, hogy valami nem stimmel.
Aztán egy hang szól csendesen a sorból:
- Fiatalember, feltehetné a szájkosarat!
- Mondtam, nem eszik kölyköt....
Csönd. Aztán ugyanaz a hang: - Nem a kutyának, saját magának!